Bach legnagyobb zeneszerző-kortársa, bár életükben személyesen soha nem találkoztak. Bach két ízben próbálta meglátogatni, de mindkét alkalommal sikertelenül. Míg Bach elméleti, Handel inkább gyakorlati zeneszerző volt, concerto grosso-iban a barokk zene minden addiginál kiforrottabb szólam- és harmóniaszövését valósította meg, de mint udvari zeneszerző, nagyvilági művész a bachi intellektuális zene egyszerre alázatos, mégis magasztos távlataiig nem jutott el.
Eleinte mint a hannoveri választófejedelem udvari zenésze, később az angol királyi udvar komponistája működött, egyre halogatva hazatérését Londonból, míg az angol király halála után épp az ő korábbi gazdája, a választófejedelem lett Anglia új uralkodója. Az ő kiengesztelésére született a zeneszerző talán legnépszerűbb darabja, a Vízizene, amelyben először szólalt meg vadászkürt a szigetországban. Handel az angliai éveiben szerzi nagyobb hatású, máig népszerű kórusműveit, köztük a Messiást, amely a Máté-passióhoz hasonlóan monumentális alkotás, a barokk zene legtökéletesebb darabjainak egyike. A Messiás "Halleluja" tétele a szerző legismertebb művei közé tartozik.