A kántor

Bach mint hívő lutheránus nagyon komolyan vette a templomi szolgálatot. Koráljai, miséi, passiói, oratóriumai és egyéb egyházi művei a mélyen érző hívő gondolatait tolmácsolják. A Máté-passió felfokozott turbái a maga korában érthetetlen is volt az egyszerű templomi közönség számára, ám a korálok nemes egyszerűsége annál inkább - ennek ellenére Bach kántori tevékenységében sokszor kényszerült magyarázkodásra elöljárói előtt.

A zene iránti elkötelezett szeretete és az orgonajáték élvezete miatt nem mindig tartotta szem előtt a gyülekezet érdekeit, hosszasan játszott bevezetőket, előjátékokat az istentiszteleten, a bevált templomi játékmódot továbbfejlesztve nagyon gyakran többet orgonált, mint az szokásban volt, improvizációiban elmerülve az egyszerű templomi zenét soha nem hallott magaslatokig röpítette, ám ezt nem egyszer számon kérték rajta - igaz, sokszor büszkélkedtek is kántoruk kivételes képességeivel. Tulajdonképpen kötelessége lett volna ilyenkor az istentiszteletet végző személyek és a gyülekezet szokásos igényeihez alkalmazkodni, így valamennyire jogos is az ellenkezés - de ha a korabeli vélekedés szerint "operaszerű"-nek tartott H-moll mise csodálatraméltó dallamait hallgatjuk, az utókor szempontjából talán mégis inkább jó kántornak tartjuk Bachot.