Antonio Lucio Vivaldi
1678-1741
Antonio Lucio Vivaldi velencei zenészcsaládban született,
eredeti hivatása szerint ugyan pap volt, de mint zeneszerző, karmester
és hegedűművész tevékenykedett. Megállapodott korában az Ospedale della
Pieta nevű leányárvaház karmestere és zenepedagógusa volt, és a későbbiek
során operaimpresszárióként is megpróbált érvényesülni, ám anyagilag ez
a próbálkozása sikertelennek bizonyult - szegényen halt meg Bécsben, 1741-ben.
Vivaldi zeneszerzőként a barokk concerto
- azaz versenymű, a zenekar és a szólóhangszer
váltakozva való témakibontakoztatása - formai és technikai fejlődésének
mestere volt. Legtöbb concerto-ját hegedűkre
szerezte, de fennmaradt csellóra, harántfuvolára, lantra
(eredetileg a mandolin egyik nagyobb rokonára), fagottra, kürtre írt, sőt,
a ma már a hangversenyzenében kuriózumnak tartott dudára vagy tekerőlantra
komponált darabja is. Emellett írt operákat, egyházi kórusműveket, de a
korban kialakult programzenének nevezett, konkrétabban körülhatárolható,
zenei eszközökkel bemutatott témájú művei is korszakalkotóak. Ez utóbbiak,
de talán Vivaldi összes művei közül is a legismertebb a "Négy Évszak" c.
négy concertóból (Tavasz, Nyár, Ősz,
Tél) álló összefüggő alkotása, amely a zeneirodalom legsikeresebb alkotásai
egyikének mondható. Érdekes, hogy a jelenkori Vivaldi-reneszánsz alig 80
éve kezdődött, mivel a zeneszerző munkáit addig egy magántulajdonú könyvtárban
őrizték, és néhány elszánt zenetörténész kalandos erőfeszítései révén kerülhetett
csak a nagyközönség széles rétegei elé.