|
Arról kétségkívül lehet vitatkozni, hogy miért pont a közmondásokat és a szólásokat kell tudnia egy felvételizőnek,
(ahogy arról is, hogy miért kell idegen nyelvet, matekot, fizikát, történelmet vagy testnevelést és éneket tanulni
az iskolában), de ennek nem sok értelme van. Van, aki szereti magát választékosan kifejezni, van, aki inkább mutogat
és egy-két szóval is megérteti magát, de ez teljesen mindegy ebben az esetben; a magyartanításnak ez sarkalatos pontja,
és komolyan veszik a felvételin - mondhatni ezen keresztül (is) szűrnek.
Tehát érdemes tudni. Viszont - sok más típusú tananyaggal szemben - ez a rész nem tanulható meg rövid idő alatt.
Elárulom: épp ezért számít szűrőnek, hiszen a kulturális színvonalat, az olvasottságot, a kommunikáció
árnyaltságát, (azaz egy manapság népszerűtlen szóval kifejezve a műveltséget) mutatja, ami pedig valóban
nem szerezhető meg egy féléves gyorstanfolyamon.
A szókincs a rendszeres olvasás, a tájékozottság, az érdeklődés hatására fejlődik a leglátványosabban, hiszen
anyanyelvünk szókészletét is meg kell tanulnunk, hasonlóan az idegen nyelvek szavaihoz. Ez a folyamat pedig jószerivel
az ember életének a legvégéig tart. És nagyon nem mindegy, hogy milyen szókincsű közegből vesszük a tanult szavakat;
ahol a beszélők a kommunikációs minimumot használják, ott nehéz lesz szinonímákat, bonyolultabb fogalmakat
megtanulni, ezért aztán az ilyen közegben mozgó nyelvhasználó hamarosan fel is hagy a bonyolultabb gondolatok
megfogalmazásával, hiszen egy bizonyos szint felett úgyis nehezen - vagy épp sehogy sem - tudná magát kifejezni.
És ilyenkor a nyelv máris visszahat a gondolkodásra, de sajnos nem előre viszi, hanem hátra.
Aki viszont olvas, az minden szempontból sokkal több kifejezéssel találkozik, melyek nagyobb részét szinte észrevétlenül
megtanulja, beépíti saját szókincsébe, valamint, hogy az írók által azért az átlagosnál összetettebb nyelvezettel
megírt mondatokat is megértse, kénytelen lesz egy kicsit jobban odafigyelni az anyanyelvére, ami a beszédében, helyesírásában,
kommunikációjában is előbb-utóbb érzékelhető lesz.
Ezért aztán - tetszik vagy sem - azok, akik megtehetik, meglehetősen komoly összefüggéseket sejtenek a szókincs és
a műveltség között, és ennek megfelelően - mivel egy iskola nem kis részben épp az általános műveltség megalapozásával
foglalkozik (tessék, a válasz, hogy miért kell némi matek, töri, fizika vagy ének is a diákoknak), nyilván ez alapján
(is) válogat a leendő tanulók között.
És mi a megoldás? Szerintem az olvasást nem lehet megúszni.
Hihetjük, hogy igen, akarhatjuk is, szenvedhetünk, méltatlankodhatunk miatta, de - hogy egy közmondással
éljek - ettől még a kutya ugat, a karaván halad...
A műveltség ugyanis nem cél kellene, hogy legyen, hanem következménye az emberi kíváncsiságnak, annak a lehetőségnek,
hogy az írásbeliség óta könnyen megismerhetjük annak a sok mindenkinek a gondolatait, akikkel nem születtünk egy korba.
És - higgyük el - voltak köztük szép számmal nagyon okos emberek...
|